Athén után eléggé le voltunk rongyolódva anyagilag, úgyhogy az volt az egyik fő szempont, hogy olcsón ússzuk meg az utazást. Miután a két T passzolta a kocsiutat kb. 3 héttel a koncert előtt, ki kellett találnunk, hogy akkor hogyan jutunk el Rómába. Ekkor a Malévnál már horror árakon volt csak jegy és a római Wizz-járat is nagyon sokba került volna. Úgyhogy jött az alternatív megoldás: repüljünk Pisába (ez kb. 15000 volt oda-vissza), majd fel az IC-re és irány Róma. Csak épp szerdán megy a gép oda és vasárnap vissza. Na nem baj, legalább nyaralunk még egy kicsit és megnézzük Toszkánát is! Gyorsan lefoglaltuk a repjegyet, és akartuk volna foglalni a vonatjegyet Rómába, amikor kiderült, hogy a Trenitalia internetes fizetőrendszere nem fogad el külföldi bankkártyát... Pedig akkor még 30% kedvezménnyel tudtunk volna jegyet venni. Végül úgy döntöttünk, hogy akkor majd a pályaudvaron vesszük meg a jegyet és az olcsóbb, 17 eurós gyorsvonattal megyünk az IC helyett. Azzal végül is csak 4 óra az út :)
Wizzair
Nekem alapvetően jó tapasztalataim vannak a Wizzair-rel kapcsolatban (kivéve a vadiúj gépeiket, ahol még én is alig férek el, pedig ugye hatalmasra nőttem). Most viszont sikerült belefutni egy majdnem 2 órás késésbe. Eleinte még poénkodtunk, hogy lehet, Feri csomagját robbantják épp, amibe betettem a töltény formájú marokkói amuletem, amit elfelejtettem kitenni otthon, és mindjárt jönnek a kommandósok, őt pedig leteperik a földre és elviszik. De aztán mondták, hogy a géppel van baj és épp szerelik. Ó, ez remek. Aztán pár perccel azelőtt, hogy elértük volna a 2 órás késést, amikor a Wizz-nek 8 eurós kupont kell adnia minden utasnak, gyorsan bemondták, hogy indul a beszállás. Persze ezután még kellett várni néhány percet, de nem bántuk, csak menjünk már, menjünk már, mert a végén még a későbbi vonatot se érjük el Róma felé… egyébként a légkondi-rendszer hűtőtartálya eresztett, vagy valami ilyesmi, és azt szerelgették ennyi ideig. Leszálláskor a kapitány (Lukács Attila) viszont gyönyörűen tette le a gépet, meg se éreztük, hogy már a földön van a repülő.
Toszkána és a vonatút Rómába
Pisa környéke tele van hatalmas mandulafenyőerdőkkel. Még sehol nem láttam ilyet Olaszországban, mindig csak egy-egy magányos mandulafenyőt, fasort vagy kisebb ligetet. Amikor kiszálltunk a gépből, lehetett érezni a levegőben a fák illatát, és meleg volt, szinte égetett a nap. Fantasztikus volt!
Sajnos odafelé a késés miatt nagyon kellett kapkodnunk, hogy elérjük a kinézett vonatot Róma felé, úgyhogy taxiztunk az állomásra. A sofőr persze igazi olaszos tempóban hajtott és végül volt még kb. 20 percünk a vonat indulásáig. Miután megvettük a vonatjegyet, rettenetesen büszke voltam magamra, mert olaszul mondtam el a pénztárosnak, hogy milyen jegyet szeretnénk. Aztán még gyorsan megittuk mostani első olasz cappuccinónkat – ha már Olaszországban vagyunk, ragadjunk meg minden alkalmat a cappuccinózásra!
A vonaton nem voltak sokan, szép tiszta volt, viszonylag modern és percre pontosan indult. Az eddigi tapasztalataim alapján kiváló az olasz vonatközlekedés. Az állomások is kicsit másak, mint itt… tiszták, rendezettek, az állomásépületeket karbantartják, és hát, nálunk azért nem látni mandulafenyőket és pálmafákat az állomáskertben :)
A négy órás út nagyon hamar eltelt. Nézegettük a tájat – Pisa után egy darabig nagyon szép hegyek és erdők vannak, ez nagyon tetszett. Tudtuk, hogy a vonat megáll Civitavecchiában, és ezt nagyon vártuk. Abban reménykedtünk, hogy legalább néhány pillanatra látni fogjuk a tengert és a kikötőt. Aztán amikor közeledtünk Civitavecchia felé, a látvány felülmúlta minden várakozásunkat. Épp naplementekor értünk oda, és a nap bukott bele a tengerbe, ott álltak a hatalmas óceánjáró hajók, gyönyörű színekben pompázott az ég… mi meg visongattunk örömünkben, mint a gyerekek, hogy úristen, nézd, tenger, és naplemente, és hajók, és mennyire gyönyörű, és már csak ezért megérte eljönni, és fényképeztük a csodálatos olasz naplementét, ami bőven kárpótolt minket a késésért (és az elmulasztott pireuszi naplementéért).
A négy órás út nagyon hamar eltelt. Nézegettük a tájat – Pisa után egy darabig nagyon szép hegyek és erdők vannak, ez nagyon tetszett. Tudtuk, hogy a vonat megáll Civitavecchiában, és ezt nagyon vártuk. Abban reménykedtünk, hogy legalább néhány pillanatra látni fogjuk a tengert és a kikötőt. Aztán amikor közeledtünk Civitavecchia felé, a látvány felülmúlta minden várakozásunkat. Épp naplementekor értünk oda, és a nap bukott bele a tengerbe, ott álltak a hatalmas óceánjáró hajók, gyönyörű színekben pompázott az ég… mi meg visongattunk örömünkben, mint a gyerekek, hogy úristen, nézd, tenger, és naplemente, és hajók, és mennyire gyönyörű, és már csak ezért megérte eljönni, és fényképeztük a csodálatos olasz naplementét, ami bőven kárpótolt minket a késésért (és az elmulasztott pireuszi naplementéért).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése