Már napok óta számoltam, hányat kell még aludni, és végre elérkezett a nagy nap! Az idei év első 360° Tour koncertje, amin végre én is ott leszek!! Bono májusi műtétje óta azért elég sokat aggódtam, vajon meg lesz-e tartva a koncert. De azért végig a legjobban bíztam, és nem hiába :)
Ahogy 2005-ben is, a fórumon szerveztük meg az utat Bécsbe, öten mentünk egy kocsival. Legtöbben akkor láttuk egymást először életünkben, de hát ez már csak így megy. Az autópályáról letérve tulajdonképp nem is kellett navigálni, csak követni a kocsisort... :) A stadiontól pár km-re tettük le a kocsit, aztán elindultunk a parkon keresztül a stadionhoz. Szerencsére addigra már viszonylag normális idő volt, már ha augusztus végén a 14 fok normálisnak mondható... de legalább a délelőtti özönvíz elállt.
Nekünk Tamással ülőhelyünk volt, úgyhogy miután elmentünk a többiekkel a stadionig, szétváltunk és mi ketten még elindultunk kicsit megnézni a várost (délután 5-kor...). A stadion előtt persze fotózkodtunk egy sort, aztán felültünk az U2-es metróvonalra (én persze minden alkalmat megragadtam arra, hogy U2-jeleket fényképezzek... azt hiszem, én már így maradok :D). Bécsből végül is sokat nem láttunk, de bejutottunk a Stephansplatzra, ahol a dómot épp felújították és le volt takarva az egész épület. Körbejártuk a teret, bementünk a McDonald's-ba kajálni, ahol valaki lenyúlta a zacsimat tele Mozartkugeln-nel és Schokoorange-val (na most a helyes kiejtésben nem vagyok biztos), ezt azóta se hevertem ki teljesen.
Nekünk Tamással ülőhelyünk volt, úgyhogy miután elmentünk a többiekkel a stadionig, szétváltunk és mi ketten még elindultunk kicsit megnézni a várost (délután 5-kor...). A stadion előtt persze fotózkodtunk egy sort, aztán felültünk az U2-es metróvonalra (én persze minden alkalmat megragadtam arra, hogy U2-jeleket fényképezzek... azt hiszem, én már így maradok :D). Bécsből végül is sokat nem láttunk, de bejutottunk a Stephansplatzra, ahol a dómot épp felújították és le volt takarva az egész épület. Körbejártuk a teret, bementünk a McDonald's-ba kajálni, ahol valaki lenyúlta a zacsimat tele Mozartkugeln-nel és Schokoorange-val (na most a helyes kiejtésben nem vagyok biztos), ezt azóta se hevertem ki teljesen.
7 körül értünk vissza a stadionhoz. Az osztrák biztonságiak rendesek voltak, lehetett bevinni palackos üdítőt, kicsit megnézegették a hátizsákot, de nem szívóztak igazán, és még kedvesek is voltak. Aztán végre bejutottunk! A jegyünk egyébként a színpad mögé szólt, pont középre. Nem volt egyszerű megszerezni, a public sale kezdete után 3 órámba tellett szerezni két egymás mellé szóló jegyet.
Hát újra leesett az állunk! Tudtuk, hogy NAGY ez a színpad, na de EKKORA???? Elképesztő volt ilyen közelről látni. Hatalmas ötlet volt ez a színpad, még mindig nem tudok vele betelni. Érdekes volt végre látni azt is, ahogy a crew pakolászik a színpadon, hangolják a gitárokat, stb. Én közben az összes lehetséges szögből lefényképeztem a színpad minden részét, szóval akár fel is építhetnénk már szerintem, bár nehezen hiszem, hogy beférne a körfolyosós belső udvarba... :) Pedig milyen jól nézne ki itt az 'our very own space junk'.
Hát újra leesett az állunk! Tudtuk, hogy NAGY ez a színpad, na de EKKORA???? Elképesztő volt ilyen közelről látni. Hatalmas ötlet volt ez a színpad, még mindig nem tudok vele betelni. Érdekes volt végre látni azt is, ahogy a crew pakolászik a színpadon, hangolják a gitárokat, stb. Én közben az összes lehetséges szögből lefényképeztem a színpad minden részét, szóval akár fel is építhetnénk már szerintem, bár nehezen hiszem, hogy beférne a körfolyosós belső udvarba... :) Pedig milyen jól nézne ki itt az 'our very own space junk'.
A One Republic, az előzenekar bennem nem hagyott mély nyomot, de jobbak voltak, mint amire számítottam. Kicsivel fél 9 után elkezdett hullámozni a közönség, egész jól csinálták. A szomszédaink egyébként balról egy 50-es osztrák úr, aki izgatottan nézegette a stadion körül osztogatott, a koncert alkalmából készített újságban a tippelt setlistet, és később a koncert alatt végig fülig ért a szája, jobbról pedig egy visszafogottan rajongó 30-as csaj volt. Persze azért ők is hullámoztak.
Aztán időközben a kivetítő órája is elkezdett egyre gyorsabban járni, és már egy ideje éjfélt mutatott. Mindenki egyre izgatottabb lett, aztán végre megszólalt a Space Oddity!!! Még mindig felejthetetlen élmény hallani azt a számot.
És aztán Bonoék pont előttünk jöttek fel a lépcsőn a színpadra!! Persze csak hátulról láttuk őket, na de ez akkor is hatalmas volt, még ennyire sose sikerült közel lennem hozzájuk. A Return Of The Stingray Guitar nekem így első hallásra annyira nem tetszett, szerintem a Kingdom (vagyis, most már Soon) jobban illett a Space Oddity hangulatához, na de ez alatt a szám alatt legalábbb Bono tud ugrálni, és mindenki megnyugodhat, hogy a 'german engineering' valóban remek munkát végzett. A kör kezdetén megállt néhány pillanatra a lelátóval szemben, és ordibált nekünk is egy kicsit. Egyébként szerintem nagyon jó kedve volt és elég sokat szövegelt az egész koncert alatt. És ahogy láttam, kicsit fogyott is tavaly óta :) Nekem egyébként nagyon tetszik ez az idei bőrszerkója, kicsit emlékeztet a zoo TV-s időkre.
Ez az idei bécsi koncert nagyon tetszett. Remekül szólt és mivel jó közel voltunk, jó hangos is volt, a csontunkig hatolt a zene. Nagyon örültem a New Year's Day-nek. A Get On Your Boots-ot is már egész élveztem, élőben azért nagyon jól szól, ha egyébként nem is az a No Line csúcspontja (nekem az AB után ez az album tetszik a legjobban). A Magnificient-ről mit is mondhatnék, ez az egyik kedvenc számom, sose tudnám megunni. Bár itt talán néha mintha lett volna egy kis elcsúszás, de sebaj, ez a U2, ők bármit csinálhatnak, az csak jó lehet! :) És végre hallottam a Mysterious Ways-t élőben! A szám alatti színpadkép egész elvarázsolt.
Az Until The End alatti fényjátéktól újra teljesen elaléltam, ezzel a színpaddal leírhatatlan, tényleg látni kell!! Utána megtudhattuk, hogy 'very rock and roll' vagyunk, mivel a U2 megdöntött minden eddigi nézettségi rekordot az Ernst Happel stadionban, pedig hétfő este volt (hehe, hát ezzel a koncepcióval persze nem olyan nehéz ez). Bono szemmel láthatóan nagyon boldog volt. Aztán mesélt arról, hogy Írországban a hétfő a kocsmai fellépések napja, Larry viszont a pénteket szereti inkább, míg Edge napja igazából a szombat és inkább nem is akarjuk tudni, miféle furcsaságokat néz Adam vasárnaponként a Discovery-n (ennek az információnak felettébb örültem :D). Bono viszont egy 'Monday-night man' és nagyon boldog, hogy itt lehet.
 |
| Bono itt valamibe nagyon beleélte magát |
A következő csúcspont a City Of Blinding Lights volt, hát az a látvány szintén elképesztő, még mindig. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy kivették az Unforgettable Fire-t, tavaly fantasztikus volt. Szintén jó volt a Vertigo, ez egy igazi koncertszám szerintem és nagyon jól szólt. És most már a diszkós I'll Go Crazy-vel is megbarátkoztam, tulajdonképp jó ez így, még jobban feldobja a hangulatot.
A Sunday Bloody Sunday alatt Bono kapott egy ír zászlót valakitől a közönségből, azzal bíbelődött egy darabig, szépen akkurátusan ráterítette a híd korlátjára. A Walk On-t még mindig nagyon szeretjük, pláne ezt a tapsolós élő verziót, ettől mindig a hideg futkos a hátamon. A Streets-et meg se említem, itt még az osztrákokból is előtört az őrült állat... :)
Az ufók beszélgetését, vagyis a feliratot sajnos itt sem értettem, pedig már nagyon kíváncsi vagyok, mit mondhatnak... és utána volt a fő-fő kedvencem, az Ultraviolet!!! Itt is fantasztikus a látvány, nagyon tetszik ez a fénymikrofon, meg Bono lézeres kabátja, meg a számot is imádom, szóval nekem ez volt az abszolút csúcspont a koncerten. El se tudom mondani, mennyire örülök, hogy ezen a turnén játszák az Ultraviolet-et. Aztán még az is nagyon hatásos, amikor a With Or Without You alatt Bono ráakasztja a kabátját a mikrofonra és az eltűnik a magasban, és persze gyönyörű, ahogy a fények végigpásztázzák a stadiont. Ilyenkor, meg a Moment Of Surrender alatt még mindig reménykedem, hogy még lesz egy extra ráadás, még nem hagyják abba, de aztán lemennek a színpadról, pont szemben velünk. Azért ezek mindig szomorú pillanatok. De most vigaszt adott az, hogy otthon várt az athéni jegyem.
A koncert után még benn maradtunk egy kicsit, Tamás evett egy igazi bécsi virslit, utána egy darabig elnézegettük, ahogy elkezdik szétszerelni a színpadot. Elképesztő hatékonysággal dolgoznak, szinte percek alatt szétszedik a kivetítőt.
Aztán végre elindultunk, sétáltunk egy jó nagyot a csípős augusztusi éjszakában. Egy kis kitérővel sikerült visszatalálni a kocsihoz, persze utolsóként. Jó volt ez az este!!
És mivel már kedd volt, már csak hármat kellett aludni a következő U2-koncertünkig... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése